Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Versek

 

gyngyvirgcsokor.png

Egy csokor virág...

Barátságunk jeléül csokrot hoztam néked.
Gyűjtöttem mezőn, színes dombok felett,
S ím kész ajándékra a virágcsokor.
Kérlek, bármerre is sodor az élet,
Ajándékom vidd magaddal,
Akár gyalog jársz, akár víg fogattal.

Csokrodban első virágszál a szeretet,
Azért oly fontos, mert Istentől ered.
Emberi sorsok összeötvözője.
Ha elveken nyugszik, nem múlandó,
Neked is ilyen szeretet a jó.

Türelem a második virágszál,
Hogy ne sírj, ne zúgolódj, ne kiáltsál,
Bármi is menjen végbe a szívedben.
Vigyázz, hogy a szó, a könny ki ne essen,
S vihar ne zúgjon el családod felett,
Így gazdagabb lesz benned a szeretet.

Csokrod harmadik virága a hűség,
Amit megkíván tőled a föld s az ég.
Hű légy Istenhez és szent elveihez,
Hű légy férjedhez és gyermekeidhez,
Idegen arc soha ne ejtsen tőrbe,
S szívetek legyen mindig összekötve.

A negyedik virágszál a kedvesség,
Az arcod, ha olyan, mint a derült ég,
Ha bosszúság fellege el nem fedi,
S a gyűlölet soha torzzá nem teszi,
Meghódítja még az ellenségedet is,
Otthonodban nem lesz ború és tövis.

Az ötödik virágszál a szorgalom.
Nem jelenti, hogy nagy legyen a forgalom
A házban és minden csak terád várjon,
Míg az idegek összetörnek fájón.
A szorgalom az, ha végzed a munkád,
Mint csillag az útját, lassan, de folyvást.

Virágcsokromat átnyújtom neked,
S kívánom, a jó Isten legyen veled!
Illatozz otthon, vagy a zord idegenben
Mindig derülten, mindig kedvesebben,
Míg eljön Urunk, s bú válik örömre
S virágcsokrába beköt majd örökre...

(Ismeretlen)


 

 

baratok10.jpg

 

 

Nyári Ferenc
Az Igaz Barátság

Néha már csak egyvalami segít,
Egy barát, ki mindig mindenben segít.
S nem hagy cserben, történjen bármi,
Ott van mindig, nem kell várni.

Egy társ, egy igaz barát,
Kiből sugárzik a boldogság.
Kiből csak egy van, s nem több,
Kire számíthatsz, ha az élet szennye letör.

Aki veled van bajban, jóban.
Lényeg az, hogy akár fagyban vagy hóban,
Mindig számíthatsz rám,
El nem szakadunk soha már.

 

 

 

249765_102262536533883_91599_n.jpg

 

Wass Albert

Üzenem az otthoni hegyeknek:
A csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
Esőnek, hónak, fellegeknek
És nincsen ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
A kő marad.

Üzenem a földnek: csak teremjen,
Ha sáska rágja is le a vetést.
Ha vakond túrja is a gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend
S nem vész magja a nemes gabonának,
De híre sem lesz egykor a csalánnak;
Az idő elmarja a gyomokat.
A víz szalad, a kő marad,
A kő marad.

Üzenem az erdőnek: nem féljen,
Ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa
S a vérző csonkból virradó tavaszra
új erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
A gyilkos vasat rég felfalta már
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt...
A víz szalad, a kő marad,
A kő marad.

Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
Ha egyenlővé teszik is a földdel,
Nemzedékek őrváltásain
Jönnek majd újra boldog építők
És kiássák a fundamentumot
S az erkölcs ősi, hófehér kövére
Emelnek falat, tetőt, templomot.

Jön ezer Kőmíves Kelemen,
Ki nem hamuval és nem embervérrel
Köti meg a békesség falát,
De szenteltvízzel és búzakenyérrel
És épít régi kőből új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
A fundamentum Istentől való
És Istentől való az akarat,
Mely újra építi a falakat.
A víz szalad, a kő marad,
A kő marad.

És üzenem a volt barátaimnak,
Kik megtagadják ma a nevemet:
Ha fordul egyet újra a kerék,
Én akkor is a barátjok leszek
És nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
És leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
A víz szalad, a kő marad,
A kő marad.

És üzenem mindenkinek,
Testvérnek, rokonnak, idegennek,
Gonosznak, jónak, hűségesnek és alávalónak,
Annak, akit a fájás űz és annak,
Kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
Vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fönt a magos ég alatt
Mozdulnak már lassan a csillagok
S a víz szalad és csak a kő marad,
A kő marad.

Maradnak az igazak és a jók.
A tiszták és a békességesek.
Erdők, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!

Likasszák már az égben fönt a rostát
S a csillagok tengelyét olajozzák
Szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint
És miként hirdeti a biblia:
Megméretik az embernek fia
S ki mint vetett, azonképpen arat.
Mert elfut a víz és csak a kő marad,
De a kő marad.

Bajorerdő, 1948

 

 

 

 

00ah053r-od.gif

 

 

Fogadjátok szeretettel legújabb versemet:-)

"Te vagy

Te vagy a víz, ha szomjazom,
Te vagy a levegő, ha fuldoklom,
Te vagy a kenyér, ha éhezem,
Te vagy a mankó, ha elesem.

Te vagy a fül, amely meghallgat,
Te vagy a száj, mely nem jajgat,
Te vagy a kéz, mely simogat,
Te vagy a kar, amely elringat.

Te vagy a szellő, ha meleg van,
Te vagy a kabát, mely betakar,
Te vagy az ész, a gondolat,
Te vagy a szó, az áhítat.

Te vagy az ágy fáradt testemnek,
Te vagy a gyógyír beteg lelkemnek,
Te vagy a lélek, ami átvezet,
Az életen át, a mindenen."

Nagyszentjános, 2011 dec. 16.

 

 

08.gif

 

 Wass Albert : A SZÍV




Nézted már a Szent-Anna tó vizét?
Milyen titokzatos, milyen sötét.
Semmit se látsz,
csak olykor egy-egy furcsa csillanást,
amint ezüst halak
suhannak mélységein át...

De olykor hírtelen
jön valami eltévedt sugár,
zöldes világra gyújtotta lent a mélyt,
s a mélynek vége nincs sehol, sehol...

Olyan a szív is,
mint a Szent-Anna tó titokzatos vize.
Elnézed néha: Zörgő kis doboz,
furcsa, lecsukott.
Hogy mikor, nem tudod:
de néha jön egy bomlott pillanat,
kitárul a mély, olyan szörnyű mély,
hogy előtte szédülve megállsz,
s imádkozol: Miatyánk, Szerelem
szenteltessék meg a Te neved...

Nézted-e már tavaszi napsugárban
a Szent-Anna tó haragoszöld vizét?

Nézted már a kedvesed szívét?

 

 

 

 

424110_519352078109772_26440079_n.jpg 

 

Gyulai Pál

 
 
  Erdély

Vadregényes fenyvesek homálya,
Sziklabércek, felhők közelében!
Üdvözöllek, mint anyát a gyermek,
Hű szerelmem forró érzetében.

Szebb talán a rónaság vidéke,
Délibábos pusztáknak lapálya,
S vonzó, enyhe, édes mosolyával
Vidám halmok, völgysíkok hazája.

Mind hiába . . . köztetek születtem,
Csermelyzúgás, bérci vad virágok!
Szívem egy, és szívem egy szerelme
Csak egyért, csak értetök sovárog.

Mily dicső e bércek közt az élet!
Föld fiához közelebb az Isten,
S messze mindaz, min a nagy világ csüng,
Sápadozva, mint rab a bilincsen.

Forróbb itt a szülőföld szerelme,
Szabadabb a szívnek dobbanása,
A gyönyörrel félelem határos,
S nagyszerűbb a lélek gondolása.

Im az ég és tiszta levegője,
Im az erdők tengerének árja,
Mely örök zöld s mint a büszke lélek
Fellegekben úszik koronája.

Hótetőknek távol csillogása
Rá fénylik az erdők éjjelére,
Színeikből gyönge szivárványt sző,
Hajnal, alkony a táj kék egére.

Oh minő kép! smaragd halmok, völgyek
Koszorúja, mint egy tündér álom;
Kékes ködben elzavart falucskák,
S dűlt tornyával egy-egy mohos várrom.

Bérc-oldalban nyájak legelésznek,
Csermelyek kigyódznak a határon,
És fészekként könnyű malmok függnek
Zuhatagot síró vén sziklákon.

Itt kél a nap, itt nyugszik le később,
Itt néz a sas büszkén a szemébe,
Itt ereszti meg szárnyvitorláját,
Hogy elsápad a kelő hold képe.

Itt zendíti az erdők tündére
Fuvoláját sokszor csöndes éjjel,
Kérve a hold édes mosolygását,
Bús dalával, harmatos szemével.

Szánja a hold, föllebbenti fátylát,
Ajakára nyájas mosolyt vészen,
És szerelme fényes tengerárját
Elönti az erdő-messzeségen.

Néz a pásztor, s bámulja világát,
Hosszu horgas botjára hajolván,
S elmereng a távolban morajló
Fürészmalom s vizesés siralmán.

A hold fényén, éji pompájában,
Im a vidék még egyszer kitárul,
Árnyak nyulnak, himbálnak a légben
A virasztó hegytetők ormárul.

Álmos erdők mélán álmodozva
Felsuttognak, lágy morajt lehelnek;
Meg-megharsan távolból egy kürtszó,
És reá száz visszhangok felelnek.

Majd a csendben a szomszédfalvakból
Az ebeknek csaholása hallik,
S nyikorgása borviz-szekereknek
A kanyargó úton megnyilallik.

Őrházaknál hamvadó tűz pislog,
Egy-egy székely vészi útját arra,
Hosszu puska mellett énekelve
Bús-nótádat, gyászos Mádéfalva!

De ki tudna mindent elbeszélni
Rólatok, ti kedves völgyek, bércek?
Még is mért, hogy gyakran elborúlok,
És szememben forró könnyet érzek.

A várromok, az ősök sirhalma,
Kérdik tőlem: hol Attilla népe?
Élt-e még a székely s hol van Erdély
Szabadsága, neve dicsősége?

E kérdés csal könnyeket szemembe,
Siratom én elhunyt szabadságod
S híred, melyet fényessé nem tészen
Nap- s holdfényben tündér csillogásod.

De mért sírjak? Amott a sziklákon
Felrepülni sascsoportot látok . . .
Hah e bérc a sasoknak tanyája,
S itt születnek mennydörgő villámok.

Tán e népnek majdan a sasokkal
A magasba szárnyal gondolatja,
S a szabadság viharos érzése
Hideg keblét még egyszer áthatja.

S újra látjuk szárnya szabadjában
Napsugárhoz merész repülését,
És meghalljuk hosszu ébredése
Villámokkal terhes mennydörgését.

1847

 

 

 

4.jpg

 

     Egy régi barátnak

    Te voltál, akiben hittem,

   Te voltál, akiért mindent megtettem.

   Te voltál, kinek mindent elmondtam,

   Te voltál, kivel mindent megbeszéltem.

  Te voltál, ki megvédett ha bántottak,

  Te voltál, kivel legtöbbet voltam.

Te voltál, akiben megbiztam,

És Te vagy, akiben CSALÓDTAM!!

  

 

 

vegy41_1.gif

 

 

Kálnay Adél - Kérdés

 

Lehet-e jónak lenni

egy rossz világban,

sétálni télen

 kigombolt kabátban,

szalonnát szúrni fagyos ágra,

nem vadászni nyúlra fácánra,

koldus kezébe kenyeret nyomni,

csábítók között hűnek maradni,

házad kapuját kitárni,

hadd jöjjön hozzád akárki,

kisgyerek könnyét letörölni,

senkivel soha nem pörölni,

dermedt verébért

hajolni porka hóba,

más baját sosem hozni szóba,

békét, nyugalmat,

szépséget akarni,

adni, adni,

mindig csak adni,

tökéletesre lelni

egy madár dalában...

Lehet-e jónak lenni

egy rossz világban?

 

 

 

 

 

01_1708362682.gif

 

 

Vasas Mihály: Van mikor. . .

, Van, mikor kék az ég,

Csendes.

S van, mikor ez épp elég!

, Van, mikor látsz egy madarat,

mely suhan.

S jó tudni, hogy szabad.

, Van, mikor az erő hatalom!

Vagy Erdem?

De ez csak egy múló alkalom.

, Van, mikor tudni veszélyes,

s káros.

A tudás jó! de kényes.

, Van, mikor turni bölcs dolog!

S Lám:

Ki ezt tudja, mindig boldog.

, Van, mikor a szerelem fáj,

TEP,

Éget, mar, sötét, homály ...

, Van, mikor az élet szomorú

s kemény!

De nem! Ez nem háború!

, Van, mikor nem süt a nap,

S hideg van.

De benned élet ... élet van!

S van, mikor elcsüggedsz ...

Ne tedd!

 

 

 

smiling-woman-with-a-flower.jpg

  

 

  Mosolyogj

Mosolyogj, akkor is, ha belül már holt vagy,

Mosolyogj, mutasd azt, hogy jól vagy.

Mosolyogj és vidíts fel másokat,

Mosolyogj úgy, hogy viszonozzák azt!

 

Mosolyodat, ha valaki viszonozza,

Neked is széles mosoly ül ki arcodra.

Mosolyogj, vidíts fel másokat,

Mosolyogj, vidítsd fel önmagad!

 

Nézd mily szépen süt a nap,

Mosolyogj, Engedd el magad,

Csak nevess, bármibe is kerül,

S talán a még a vihar is elkerül.

 

A mosoly a legdrágább dolog a világon,

Értéke túlmutat bármekkora gyémánton,

Te mégis bármikor, ingyen megkaphatod,

Csak Engedd el magad, és Mosolyogj!

: Thomas D. Angelo

 

 

734243_463440523704085_566305216_n.jpg

  

 

Mosolyogj!

Ha fuj, ha csíp, ha vág a szél

Ha körbevesz számtalan veszély

Ha már egy Csillag sem ragyog

Te őrizd meg vidám mosolyod.

Amikor néped szomorú

Amikor egy örök boru

Amikor sűrű és nyom az Éj

Mosolyod egyedül a Fény

Azért mert vágyja a Világ

Azért mert ez Igaz Virág

Azért mert kell, hogy sose félj

Úgy jó hogy mosolyogva élj

Ha vélt barátod cserben hagy

S magadban gyenge vagy, úgy tűnik

Amikor vár nagy feladat

Csak húzd fel szájadnak sarkait.

Ha nem érted még az életet

Ha nem találsz tiszta Szíveket

Pazarlás ráncolni homlokod

Egyszerűen, szabadon ... Mosolyogj!

Ha nehéz küzdés a léted itt

Ha társad nem szívből, csak érdekből segít

Ha egyedül érzed magad

Mosollyal derítsd fel arcodat.

Ha nincs jobb semmi, mire várj

Ha száz fal kényszerít, hogy állj!

Ha nem tudod, honnan jöhet remény

Csak Mosolyogj, Bizz, dolgozz, táncolj és zenélj.

Mert kiviláglik majd Csillagod

Mert bizton eljön a Te napod

Mosolyogj mindig, ez nem hiba

A mosolyod számít ... hát add szeretettel oda. "

 

 

 

544434_494576153937390_433918732_n.jpg

 

Szántó András : A cél

  
 
 
Kutatom lelkem rejtelmeit,
vizsgálom életem rejtjeleit.
Utam hosszú,
végtelen talán - folyik örökké, mint
a vízfolyás?
Elmélyed a végtelenben,
mert ilyen a világ - vagy a világűrnek
is vége van egyszer talán?

Minden mi véges,
illúzió csupán?
Meghal a test, de a lélek él tovább.
Haladni lehet-e
vagy minden csak ámítás?
A Teremtés is csak profán varázslás?
Elértem, mit akartam, vagy
hiszem azt talán?
Mindez pillanat, vagy örök létmalmozás?
Ebben az életben ez a feladat
egy állomás?
Ez lenne az, mi nem csalás-ámítás?

Kudarc, veszteség is ért már,
de lehet, hogy egyszer majd elérem
sikerem kulcsát.
A siker is csak értelmetlen, koholt valótlanság?
Sorsszerű ajándék, remek kibontakozás...
A cél lebeg, vagy meg is áll az ám?
A siker most akkor szubjektív valóság?
Mindez csak eszme, lelki erőforrás?
A kudarcot is a siker hatja át...!

A felhők fölött van a cél, ott keresd, nohát!
Az eszme, az Isten is ott bújt meg tehát.
És amint elérem lelkem nyugalmát,
lecsitítom egóm nyughatatlan hangját,
felidézem az élet varázsát,
s megélem az isteni rend derűs valóságát.

 

 

 

 

207813_272688586194049_580512904_n.jpg

 

 

Aranyosi Ervin - Hitvallás

  
 
 
Szeretni szívből, igazán,
átlépni a bezártság falán.
Segítő kezet nyújtani,
másokban reményt gyújtani.
Élni egy teljes életet,
felrázni csüggedt lelkeket.
Megérteni, hogy kik vagyunk,
s magunk után, majd mit hagyunk.

Hálásnak lenni mindenért,
a hétköznapi kincsekért.
A múltat elfelejteni,
útmutatókat fejteni.
Mindig a jelent élni meg,
boldoggá tenni sok szívet.
Magamban megtalálni azt,
amit oly sok tudós kutat.

Szeretni, ahogy csak lehet,
szebbé tenni az életet.
Mosolyt festeni minden arcra,
szépre nevelni nem a harcra.
Megtanítani célokat látni.
zord időkben is emberré válni.
Felfedezni a titkokat,
amit az élet tartogat.

  

 

 

r2_n.jpg

 

 

Boldogság és annak madara

Nem biztos, hogy kék
Nem biztos, hogy madár.
Nem biztos, hogy boldogság.
De felröppen az égben, s folytatja útját a levegőben,
és a legnagyobb hiányérzet legapróbb kielégülése
is képes megteremteni ezt a
-csupán pillanatokban mérhető-szárnyalásra késztető állapotot.
A tibeti mesék között bukkanhatunk hasonlóra.
"az emberek éheztek, fáztak, és nem tudták, milyen az: boldognak lenni"
A boldogság madara énekel, hangjaival teremteni tud.
Eljutni hozzá, meghallani dalát-ehhez minden kínok kínját járva vezet az út.
A megpróbáltatásoktól való félelem, a megalkuvás gyávasága,
az emberi akarat s az ezt tápláló hit
feladása maga a halál,
mert süketté lesz az ember.
Nem hallhatja meg a madár énekét.
Mert a madarat nem kívül kell keresni,
repülni nem lehet az égben,
dalt hallani,
megérezni
a boldogság ritmusát nem lehet
-csak legbelül igazán.
Csak egy-egy pillanatra halljuk,
s e boldogságtól aztán megint szomorúak leszünk,
és éppen ettől éled mindig újra a dallam.
Nem biztos, hogy madár,
de olyan szépen tud énekelni,
hogy fáj.

Vitéz Ferenc

 
 
 

111_n.jpg


A szeretet szétáradása az emberek között



A szeretettel nem bánhatok úgy,
mint valami féltve őrzött ritka kinccsel:
a szeretet
mindenekelőtt a szívem tevékenysége.

Az emberi szív
önmagában semmit sem tud létre hozni,
hanem maga is abból nyer tápot és oxigént,
hogy összegyűjti a vért,
megtölti azt élettel, s aztán szétáramoltatja
az egész testben.
S ne feledjük, a szívizom nagy erőkifejtésre
képes és nem fárad el soha.

Ilyen a cselekvőn szerető ember élete is:
amit az egyik oldalon felvesz - azt a másik
oldalon továbbadja.
Folyamatosan. Nem pihenve…
Tudom-e arra kérni a Teremtőt, hogy adjon
nekem, hogy én is adni tudjak?

Lassan leszokunk a szeretetről,
az önzetlenségről,
az áldozathozatalról, egymástól elmenekülünk
- azért, mert olyan üres lett az életünk.
Pedig ma is cselekedve szerető szívek után
sóvárog a világ.

Azokra vár, akik meghallják a nyomorúság
igájában vergődő lelkek jajszavát.
Akik többet látnak a felszíni hullámzásnál…
Ma még jelen van Káin husángja,
a téboly vérszivattyúja,
és hihetetlenül sok könny csorog
végig az arcok árkaiban,
millió és millió vérző seb kiált kötözés után,
sokasodnak a füstölgő romok,
földjeinken tövis és bogáncs terem,
családokon belül rombol a harag és a viszály,
ítéletidők tombolnak világ szerte…

Albert Schweitzer írta ezeket a gondolatokat:
˝Fel kell oldani a lebéklyózottat,
felszínre kell hozni a földalatti források
vizét: az emberiség várja az ilyen feladatok
megoldására képes embereket.˝
Segítsünk önzetlenül egymáson!
Osszuk szét szerte a nagyvilágban a szeretetet,
hogy emberibbé váljanak az emberek.

 

 

Várnai Zseni: Szeretni





Anya tanítsd szeretni gyermeked!
Első fogalma legyen
a szeretet
Mikor még bölcsőjét
Ringatod,
erről szóljon meséd
és dalod.

Hogy együtt nőjön ez az
érzelem
minden gyerekkel, minden
téreken,
s hogy mint tavasszal
a virágos ág,
úgy boruljon virágba
a világ,
közel és távol,
ahol ember él!

E szót röpítse szárnyin
a szél,
szálljon a széles tengerek felett....
Anya tanítsd szeretni
Gyermeked!

  

f-feh__r_sz__v51f3820e00137d08.jpg


 

 Hinned kell a boldogság lehetőségében,
hogy csakugyan boldog légy.

Az vagy,amit gondolsz,
és csak azt tudod elgondolni,
amiben hiszel.
Ne gondolj a hanyatlásodra,
mert bekövetkezik.
Ne gondolj a veszteségre,
mert veszteségek érnek.
Ne gondolj a szomorúságra,
mert lelked sötétségbe borul.
Ne gondolj a rosszra, mert a mélybe taszít.

A jó gondolat: ajándék, szárnyalás,
magasba vágyódás, felemelkedés.
Élni csupán a Iegtisztább vágyak
szerint érdemes.

Attól függően, hogy
vágyaink keserűek vagy édesek,
fanyar vagy boldog lesz az életünk.
Képzeld el,amit kívánsz,
és kívánd, amit elképzeltél.

A boldogság vágy,
a képzelet, hit,
a cselekedet megvalósulás.
(Tatiosz)

 

 

 

Endrődi Sándor: A szeretetről

Valakit, valamit szeretni kell.
Istent, szülőföldet, hazát.
Kinek lelkében nincs szeretet:
Az élete csupa pusztaság.

Valakit, valamit szeretni kell.
Nyíló virágot, kék eget,
Minden koldusnál százszor koldusabb,
Ki senkit, semmit nem szeret.

Valakit, valamit szeretni kell.
Jók vagyunk, ha szeretünk.
Az Isten a szeretet tüzét
Szövet nélkül adta nekünk.

Valakit, valamit szeretni kell.
Hogy szívünk boldogabb legyen,
Kivert kutyánál is gazdátlanabb
Az ember, hogyha szívtelen.

Valakit, valamit szeretni kell.
A szerető szív tündököl.
S Isten világa örök éj marad
Annak, ki mindent csak gyűlöl.

 

 

 

2285318mz4jil87ct.gif

 

 


Néhány szál virág a lelkednek,
Hogy szépség járja át,
Mert a virágok mosolya,
Beragyogja lelked falát.
Olyan tiszták a virágok,
S mind oly fájdalmasan szép,
Mint nyári égbolt zenitjén
Az azúrszínű ég.
A fáradt test csak földi árnyék,
S néha, ha a fény teheti,
Az égről ereszkedik hozzád,
Hogy körbefonják szívedet
A szeretet fénysugár-erei.

 

"Nem lámpával, hanem szívvel kell keresni az embereket,

 

mivel csak a szeretetnek nyílnak ki a szívek."

(Peter Rosegger)

 

 

99303.jpg

Édesanyám

Van egy szó, van egy név ezen a világon,
Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.
Csupa virágból van, merő napsugárból..
Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.
Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,
Örömében sir az, aki e szót hallja.
Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,
Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.
A amikor a szíved már utolsót dobban,
Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.
Mehetsz messze földre, véres harcterekre,
Ez a szó megtanít igaz szeretetre.
Bánatban, örömben – ver az Isten vagy áld,
Hogyha elrebeged, már ez is imádság.
És ha elébed jön könnyes szemű árva,
E szóra felpattan szíved titkos zárja.
Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név,
Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.
Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,
Ha keblére borulsz és el kinek mondod?
S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,
Virágos sírdombon a könnyed megered.
Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,
Nekem a legdrágább ezen a világon.
Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,
Amikor kimondom: anyám, édesanyám.

Nagy Ferenc 

 

 

 

www_tvn_hu_4cb7f54940f9eb1fd3876e40d1c51c89.gif

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.